Mérgező kapcsolatok - élet drogfüggők között (offtopic)

Avagy hogyan kerüld el más baklövéseit!

Talán az első benyomások a legsokkolóbbak, legalább is addig a pillanatig, ám ezt is lehet überelni, de erről majd később. Az első buli, ahová elvitt, egy barátnál volt, sok fiatal, tizensok, huszonkevés életkorral, füvezés alapvető mindenkinél. Viszonylag szokva voltam a látványhoz, mivel a középiskola is erről szólt sok társamnak, mégis úgy éreztem, mikor más is előkerült, nekem le kellene innen lépnem. Az egész cseleménysorozat erről szólt, a következő beszívásról, ennek meg annak a bevételéről, a hatásokról, az állapotokról, a ki hogyan és mit. Kukán ültem, nem igazán voltam járatos a témában, részt sem vettem semelyik rituáléban. Persze így nem voltam menő, menőbb volt az állandóan rajtunk csüngő exbarátnő, aki szintén drogozott. Egy kedves rokon első bemutatkozása is így zajlott: jaj, terhes vagyok, mennyire hiányzik a drogzás. Ó, mondom, atya ég, tényleg hova kerültem. Igazából egy újgazdag, apuci által jól tartott családba, ahol a pénz nem volt akadály, megdolgozni semmiért nem kellett, így tudatmódosításra is jutott bőven, nem a kenyérkérdés volt az első. Ez is egy szignifikáns pont volt, hogy nekem bizony érik a távozás, mégsem tettem meg. Nagyon megbántam. 

Onnantól minden egyes estém a következőképpen telt: minden nap, hétközben is átjött az egyik srác, úgy 5 óra körül délután, drogzás, ivás, videójáték, távozás éjjel 1 körül. Én addig tanultam, tévéztem, unatkoztam. Minden egyes nap, kivétel nélkül. Mikor volt kis szabadidő, az exbarátnő zaklatását viseltem, ugyanis minden nap telefonált valamiért. Bármilyen indok jó volt neki. "Jól áll így a hajam?" És küldte a képet. " Összerakod a gépem?" És küldött egy konfigurációt. "Melyik alagúton kell átmenni Avoriazba?" És hívott Franciaország közepéről. Szó szerint gyomorideggel keltem, feküdtem. Hol a drogosok, hol az ex jött elő. A baráti körömtől, kollégáimtól sikeresek szakított el, mondván túlságosan szeretek velük lenni, meg biztos megcsalás is érik. Bezártam magam, egyedül nagyon naiv, megfelelési kényszeres, gyenge voltam. Itt is esélyem lehetett volna lépni. 

A drogpartykban nem kívántam személyesen részt venni, borzasztóan éreztem magam egyetlen józanként, míg a többiek a mosdókban szippantottak az orrukba ezt azt, aztán panaszkodtak másnap, hogy tályog nőtt az arcukon, és hogy majd xy-nak figyelmeztetnie kell az öccsét, hogy figyeljen már oda a dílerre. Híres és kevésbé híres szülők elkényeztetett gyermekei. Csodás. De előfordult olyan is, mikor én nem voltam már jelen, hogy éjjel 2-kor jött a telefon. Mindenki részeg és kiütötte magát, mégis kocsiba kellett ülniük, hogy az egyiket bevigyék a kórházba, mert elájult és elesett a betonon, kiütve a felső elülső fogait, csupa vér minden. Amikor mégis részt vettem egy egészen más miatt fontos szilveszteri bulin, akkor sem volt jobb. Nem tartoztam oda. Nem bírom a drogosokat, nem iszom, nem dohányzom, a füstös helyeket is utálom (akkoriban ez engedélyezett volt), így az estém nagy részét a szabad levegőn egy kültéri melegítő alatt töltöttem. Egész úton hazafelé a Király utcában ordított velem, hogy én nem szeretem a barátait, én nem tudok beilleszkedni, stb. Azt válaszoltam, hétfőn nyit a bíróság, elválunk! Végre! Itt volt a nagy lehetőség. Végre, végre, végre! Vége a válogatott kínzásoknak, az állandó megalázásnak, a vitáknak, új életem lehet. 

Ezzel a nagyon rövid kis bejegyzéssel azt szeretném mondani mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül: menjen! Meneküljön. Ha nem illik bele a képbe, sosem fog! If you don't fit in you know you never will! Nem kell drogosok között létezni, sosem változnak meg, soha, de soha. Nem kell illeszkedni, hogy te is közéjük tartozz. Nem kell így élni, nincs az a szerelem, ami ezt megérné. Időben fel kell állni és azt mondani, hogy nem. Nem stimmel, ez nem én vagyok, nem akarok így élni, nem akarom magam ennek alárendelni. Nem lesz jobb. NEM LESZ. Ha gyereket szülsz, akkor sem, ráadásul úgy ezerszer nehezebb. Tényleg egy ilyen emberrel akarod összekötni az életedet, esetleg egy kisgyerekkel az oldaladon egy életre? Börtön ez, amiből nagyon nehéz szabadulni, ép ésszel mindent eltűrni, kibírni, valami olyam cél érdekében, amit úgy címkézel fel, hogy család, biztonság, béke. 

Menj. Az élet hosszú. Ne kelljen megbánni a döntéseid. Ne ess mások hibájába. Tanulj meg nemet mondani. Élj a saját értékrendszered szerint. Ha nem így teszel, gyenge leszel és könnyen küldenek padlóra. 

This time maybe I'll be bulletproof!