Egy nőtípus jellemzése - az irigy jópofizó

Legyen a neve mondjuk Zsóci. 

Zsóci egy olyan típus, aki sajnos nagy boldogtalanságban és elégedetlenségben tengeti az éltetét, ezért, hogy mégis valamivel feldobja azt, másokéval foglalkozik és osztja az észt. Zsóci persze nem fekszik már össze a férjével, akitől van egy-két vagy épp nulla gyereke, inkább mások nemi életével foglalatoskodik és ad benne tanácsokat, persze titkolja saját nyomorúságos sorsát, el nem válik, mert na az hogy nézne ki. Mutatóba jó a férj, darabra megvan, aki inkább dolgozik vagy éppen "túlórázik", avagy a kertbe/kocsmába menekül a házisárkánya elől, amint hazaér. Végül is van tiszta ruha, meg vacsora is! Vagyis oh wait... vacsora az nincsen, mert Zsóci nem főz - szegény nem tud, ehhez nem ért, csak a vendégei előtt fényesre nyalni a fürdő padlóját vagy segítségképpen téged kioktatni erről a tevékenységéről. Zsóci, ha vannak gyerekei, nekik sem főz, mert hát ugye nem tud, ezért a saját anyja beszámolója szerint is a gyerek kedvenc étele a főtt tészta magában - mert abban aztán full profi a csaj. 

Zsóci szegényke, a "véletlenül egy-két gyerek becsúszott" jó anya, jön majd a gyermeknevelési tanácsaival is, mert hát ő ebben szintén profi, mert már csinálta. Igaz, a saját gyerekei annyira nem kötik le, jó lesz őket lepasszolni ide-oda, hogy ő addig nyugiban igyon/drogozzon/fesztiválozzon kedvére, siratva elveszett tinikorát, amikor még jóképű pasija volt, vagy egyáltalán olyan férfi volt mellette, akitől nem undorodott annyira, hogy nyilvánosan soha a büdös életben egyszer se érjen hozzá. Ordítani persze az étterem közepén is jó neki a férfival, hogy csináljon ezt vagy csináljon azt - végül is ki szólna rá? Ezt neki mindenki elnézi, a tökéletesen rogyadozó házasságát. Soha ilyen két iszonyú boldogtalan embert nem láttál még életedben. Se egy ölelés, se egy mosoly, horribile dictu egy puszi!

Zsóci mélységesen és zsigerből ítél el mindenkit, aki nem úgy szül, mint ő, magyarul, ha császáros vagy, az ő szemében egy nagy senki vagy. Ő lenéz, ha nem természetes úton, nem alternatív szobában, nem a megfelelő szülésznővel, és nem a méltán híres dr. Linkóczival szülsz. Nála kizárt, hogy szülés utáni depressziód legyen, mármint neki ugyan volt, mert 4 hónapig otthon bőgött, de valahogy túlélte, meg ő mindent egyedül csinált, kivéve, mikor jött a takarítónő, az anyja napi 10 órában, avagy a chatpartnerei a nőklapja cafén. A gyereket ugyan elfelejtette ringatni, mert minek az neki, ugyan ebből baja lett, de neked is elmondja majd, hogy nehogy kézbe vegyed az újszülöttet, s közben fanyar pofákat vág, mert hát megszokja a pici, meg neki az nem kell. Ki kérdezte? A hangja nagy, folyton félbeszakít, megmondja a frankót, ellenvetésed ne legyen, mert még a végén te leszel az őrült. Ja, mert neki volt a főiskolán fél év pszichológia, azonnal diagnosztizál is. Hallottad-e a neved, drágám?! Akkor miért nem hallgatsz? 

Zsóci a szemedben orrvérzésig próbál kedves lenni, olykor ugyanakkor kiesik a szerepéből. Valódi gondolataid rólad a fészbukon a haverjaival, tesójával folytatott beszélgetéséből tudod egyértelműen leszűrni, ami mindent elmond a kis kétszínű viselkedéséről, no meg arról, hogy inkább a saját életét hanyagolja, hogy a tieddel foglalkozhasson és fúrjon, ahol csak tud. Vajon miért, nem tudni - ez a heppje. Valószínűleg az irigység motiválja, meg a mérhetetlen rosszindulat. Ez a típus általában nagyon mérges a szüleire, valószínűleg teljesen jogosan és okkal, hiszen mi másért vált volna ilyenné? A fentiek tükrében igazolható is ez a harag. Mindenesetre az örökségének örül, ugyanakkor boldoggá ez sem teheti. 

Zsócik ellen egyetlen orvosság van: ha nem engeded be az életedbe őket, ha nem engeded be a lakásodba őket. Akkor sem, ha segíteni jönnek. Soha!!! Ez a legjobb tanács velük kapcsolatban, a kapcsolattartás teljes kerülése. Amennyiben ez nem lehetséges, inkább hallgass és mosolyogj rajtuk, mert neki valóban fáj az élet. 

És most egy 10 másodperces néma csönddel sajnáljuk együtt ezt a típust, a képmutatás élő szobrát. Szegény, remélem, egyszer boldog leszel!